Településünk története

A község neve feltehetően a "páhol" igéből származtatható. Dr. Szántó Imre, a falu monográfusa szerint a környéken működő tímár foglalkozásra, a nyersbőr "páho­lására" utalt, annak a -k többes szám jelével ellátott változata. ( Kép: A bőrpáholás, kikészítés eszközei) Ugyanis e környéken az évszázadok folyamán több település is léte­zett, mely hasonló tevékenységgel foglalko­zott a közelben feltörő meleg vízre alapozva. Az "Alsópáhok" név csak 1622-ből ismere­tes, bár valószínű, hogy előtte is létezett. A korábbi írásos emlékekben, mint "Hos­szúpáh" szerepelt.

Szórványos régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Kerültek elő leletek a rézkorból, bronzkorból, a kora vaskorból, megtalál­hatók a vonaldíszes kerámia népének, s a péceli kultúrának a nyomai.

A falu a középkorban a zalai vár földje volt. Első írásos említése egy 1259-ben kelt ado­mánylevélben található, "Paah" néven. Az adománylevélben IV. Béla fia, István királyfi adományoz a falu területéből Csapó fia And­rásnak, kinek leszármazottai hosszú időn át birtokban maradtak a területen. Az adománylevélből derülnek ki a falu lakosainak fő megélhetési forrásai is: őstermelőként szőlészettel, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. 1350-ben adományként az Óbudai apácák kapják meg Hosszúpáht, de birtokos a Gerei Pethő család is. Ebben a XIV. században Keszthely városa birtokba veszi a Páhszigetet, melyet Zsigmond rendeletére 1405-ben foglalnak vissza. A XVI-XVII. században a község életére a törökkel és a végváriakkal folytatott küzde­lem a jellemző. A terület az időszak elején a fehérvári prépostságé, de Fehérvár elvesztése után először a somogyvári apátság kap itt birtokot (1553) I. Ferdinándtól, hogy a török elleni küzdelemre megerősített mo­nostort fenntartsa, majd hasonlóan a me­gye sok településéhez a veszprémi püspök­ség lesz birtokos a területen (1560), egé­szen a jobbágy felszabadításig. Jellemzően a határterületeken élő községekre, Alsó­páhok lakosságára is súlyos terheket rótt a török jelenléte. 1566-tól éltek török uralom alatt, s így adózniuk kellett mind a töröknek, mind földesuruknak, a veszprémi püspök­nek. A lakosság egy részét a török hurcolta el, s az adóterhek miatt sokan ki is költöztek a faluból, így annak lakossága nagyon megcsappant, sőt a török kor végén egy rö­vid időre el is néptelenedett. (1681). Az úr­bér ebben az időszakban szokásjogon ala­pult, s a töröknek is fizetendő adókkal együtt nehezítette a lakosság életét.  A XIX sz. elején a település lakossága 396 fő. Az 1848-as forradalomban az alsópáhoki lakosság is harcolt, 10 főt említenek. Emléküket őrzi az általános iskola falán, a centenáriumra készíttetett, márványtábla.  Az 1857-es népszámlálás idejére lakosainak száma, több mint duplájára emelkedett, 879 főt számlált.

XIX. század második felében a település gazdasága fejlődött, állatállományuk megnövekedett. A falu területének 57%-át a veszprémi püspökség birtoka foglalta el, mely gátat szabott a termőterületek növelésének. Hévíz és Keszthely iparosodása viszont elősegítette a település fejlődését. Az 1891/92-es tanévben megindult az ötödik és hatodik osztály is az iskolában. 1890-től könyvtár működött a településen. A könyvtár irányítója Konkoly József tanító volt. 

Az új termelési ágak megjelenését a gyáripar igényeinek megváltozása okozta. 1907 és 1910 között 26 ember hagyta el a falut, kivándorlásuk célja a munkavállalás volt Amerikában. Az első világháborúban 46 páhoki férfi halt meg és 13 fő lett hadirokkant. 1920 és 1924 évi törvények alapján 81 főnek osztottak ki 1-1 kh földet. A földosztással csak a törpebirtokosok számát növelték és nem nyílt lehetőség az egyre kisebbé váló birtokok megnagyobbítására. Az 1920-as években egy gőzmalom, két szatócsüzlet, négy kocsma és tíz kisiparos működött a községben. 1928-ban tejszövetkezet alakult. 1943-ban megalakult a Gazdakör. A második világháború idején 170 fő vonult be a településről, az áldozatok számát 20 körülire becsülik. 1969-től közös községi tanács székhelye lett, társközsége Felsőpáhok, majd 1977-től Nemesbük is. 1979-ben visszacsatolták Zala megyéhez.  Az 1990-es évek végén leváltak a társ községek is, így a falu megindulhatott az önálló fejlődés útján.

Az 1980 - 90-es években a község jelentős fejlődést mutatott. 1984 - 85-ben új orvosi rendelőt és szolgálati lakást építettek, s 1989-­ben felépült a falu új iskolája, valamint 1991-ben a tornacsarnok. Hévíz fejlődése, a turizmus megjelenése a kezdetektől hatás­sal volt a településre. Az utóbbi évtized látványos fejlődését is a turizmus indukálta. A község telefon-, víz- és szennyvíz, valamint gázellátottsága a csillagpontos internet és kábeltelevíziós hálózat kiépítése megoldott. A turizmus hatása érződik a falukép megvál­tozásán is. A rendezettség, a modern szol­gáltatások a nyugat-európai falvak színvo­nalára emelik a községet. A fürdővárosba látogató vendégek egy része itt száll meg, ezzel a lakosság számára plusz bevételt jelent.